Egy szerb férfi már alig eszik, csak hogy 600 kóbor kutyáról tudjon gondoskodni saját menhelyén
Szerbia az egyike azon országoknak, ahol hatalmas a kóbor kutya populáció, így minden évben egyre sürgetőbb lenne tenni valamit a folyamat megállításáért. Azonban ahogy általában, itt is a központi cselekvés hiánya miatt marad a helyi tűzoltás. Ebben vesz részt többek között Sasa Pejčić, aki több mint 600 kutyáról gondoskodik a korábbi lovas iskolából átalakított menhelyén.
Sajnos nem csak a korlátok nélküli szaporodás, de az embereknek való kiszolgáltatottság legalább annyira aggasztó. Az emberek mellett élés nem jelent egyet az emberekkel való együtt éléssel. A legtöbb kóbor eb egy fajta félelmet mutat az emberekkel szemben adott helyzetben, amelyet néhányan akár veszélynek, agresszivitásnak is érzékelhetnek.
Ahogy a balkáni régiókban még mindig teljesen megszokott, az állatjóléti törvények szinte semmilyen vonatkozásban nem jelentenek védelmet a kóbor állatoknak, semmilyen komoly büntetést nem von maga után a velük szembeni rossz bánásmód.
2001-ben már olyan rossz volt a helyzet, hogy dokumentumfilmet is készítettek Szerbia kóbor kutyáiról Ta Jadna Stvorenja (durva fordításban Ezek a szegény teremtmények) címmel. Tíz évvel később még szinte semmilyen szembetűnő változás nem történt.
Ilyenkor jut kiemelkedő szerep olyan embereknek, akik felvállalják, hogy a hangjuk lesz a némáknak: ilyen Sasha Pejčić is. Gyakran látta el Nis város kóbor állatait, de szinte azonnal feltűnt neki, hogy a kutyák rendszeresen eltűnnek. Egy kis nyomozó munka kellett csak hozzá, hogy rájöjjön: a helyiek irtják a nem kívánt állatokat.
Ez indította el az úton, hogy saját menhelyet nyisson. Nem hagyta hátra a beteg, megkínzott vagy sérült állatokat sem. Természetesen átlátja a probléma gyökerét, így elsődleges, hogy a hozzá bekerülő kutyák – állapotuktól függően – előbb utóbb ivartalanításon esnek át.
Később segítséget is kapott: egy hajléktalan férfi, Zoran ajánlotta fel szolgálatait a menhelyen. Később pár barátja és családtagja segítségével odáig tudta fejleszteni a menhelyet, hogy több mint 400 kutyáról volt képes gondoskodni, ez a szám mára pedig már 600-ra nőtt. Egy korábban lovas iskolaként működő területet és épületet alakított át.
Munkáját az is nehezíti, hogy Szerbia bizonyos helyein még mindig viszonylag ritka és drága a kutyatáp, így gyakran maradék húst és kenyeret kever össze a kutyáknak, amit a helyi vágóhídról és pékségekből kap, valamint egy adománygyűjtő oldalon keresztül is lehet támogatni.
Máshol is vannak problémák:
Egy kolozsvári fiú 2,3 tonna táp adományt szedett össze a helyi menhely 850 lakójának
Több mint 800 kutya él élelem és fedél nélkül egy törökországi szemétlerakón – mindössze pár állatvédő próbál segíteni
A taiwan-i család mindent feláldoz, hogy a 3,000 menhelyi kutyáról gondoskodjon
(kutyabarát.hu)
Forrás: Washington Post, Care2.com, Harmony Fund