Saját KB bal
Saját KB jobb

Retteg a fűnyírótól a nyugdíjba vonult rendőrkutya

Döme kiváló nyomkövető kutya volt, de az agresszió hiánya miatt leszerelték. Most felfedezi a világot és a Tisza mentén vigyáz a rendre, mint polgárőr. Egy angol véreb, aki előtt szag nem marad rejtve. Túl jámbor, rózsaszín a lelke, a hivatásos szolgálatra alkalmatlan – kemény szavak ezek egy rendőr minősítésében. Dömét azonban ez szemlátomást nem érdekli. Pedig ezért kellett idő előtt leszerelnie a rendőrség állományából. Egyetlen szerencséje, hogy a rendőrségen nagyon szeretik, így különös gonddal választották ki a hároméves kutya új állomáshelyét.

Az angol véreb felettese, Ilauszki Tibor rendőrőrnagy először a Debreceni Egyetem Különleges Orvos- és Mentőcsoport kutyás mentőegységének ajánlotta fel Dömét, ám ott épp nem volt üres kennel, ezért felmerült, hogy a rendkívüli szimatkészség a tiszaszentimrei polgárőrségnél is kamatoztatható. Az ötlet a településen élő Hüse Katáé volt, aki kutyakiképzőként jelenleg is segíti a leszerelt rendőrkutya beilleszkedését – olvasható a VS.hu oldalán.

Kata, bár elsősorban rottweilerekkel dolgozik, ismeri az angol vérebeket és tudja, hogy a remek nyomkövetés nem feltétlenül párosul katonás fegyelemmel, így ez a kutyafajta kevéssé illik bele a rendőrség szigorú rendszerébe.


Fotó: VS.hu / Zagyi Tibor

Vele is előfordult például, hogy egy engedelmességi vizsgán a „fekszik” és „marad” vezényszavakat az angol véreb úgy hajtotta végre, hogy a hátán fekve hempergett a fűben.

„Döme bárkit felkutat, de az elfogáshoz már egy németjuhász vagy rottweiler kell. Az angol véreb legfeljebb a szeretetével tudja agyonnyomni a keresett bűnözőt”

– tudjuk meg Katától az okot, miért kellett Dömének – több sikeres emberkeresés után – leszerelnie. A rendőrségnek ugyanis nehézkes lett volna megoldani, hogy Döme saját testőrkutyákkal járjon akcióba.

Így került a nyugdíjas rendőrkutya a Tisza-tótól délkeletre fekvő településre, Csorba Brigitta polgárőr portájára. „Neki és nekem is szokni kellett a helyzetet” – simítja végig a 68 kilós kan fejét az új gazda, aki az elején az a felelősség is nyomasztott, hogy Dömén kívül csak két, munkakutyaként dolgozó angol vérebről tudni az országban.

A hazi állomány egyharmada közben egykedvűen nyáladzik a póráz végén, illetve próbálja az összes létező helyen felkutatni a piros labdáját. Mivel a precíz szaglómunkához le kell hajtania a fejét, ezért Döme gyakorlatilag alig látja a környezetét, így rendszeresen nekimegy embereknek, tárgyaknak, a nyomot azonban “a falon keresztül” is követi.

Rendkívüli szaglása nem a véletlen eredménye, hanem tudatos tenyésztői munkáé. Így fordulhat elő, hogy amíg egy átlagos német juhász orrban 250 millió szaglóreceptor sejt segíti a kutatást, addig az angol vérebek kétszer annyival, félmilliárd sejttel keresik a nyomokat. Az emberi orrban pedig ennek a századrésze, alig ötmillió ilyen sejt van. Plusz a nagy fülükkel gyakorlatilag az orruk elé terelik a szagokat, a hatalmas orrlukak pedig porszívóként gyűjtik a hasznosítható illatanyagot.

Kata, aki Angliában, egyetemi szinten tanulta a kutyakiképzést, azt mondja, a nyom feltalálása is egész más az angol vérebeknél, mint a többi kutyafajtánál. Dömét és rokonait ugyanis előbb körbejáratják egy nagyobb területen, mondjuk egy útkereszteződésben, ahol esélyes, hogy a keresett személy elhaladt. A kutya agya pedig elraktározza a szagokat. Ezután teszik az orra elé a keresendő szagot, a nyomkövető pedig azonnal kapcsol és tudja, hogy merre induljon.

Más kutyákkal ellentétben, akiket azért 20 perc munka után már pihentetni kell, az angol vérebek nem nagyon állnak le, legyen szó 72 órája otthagyott vagy felégetett nyomról. Nem véletlen, hogy az angolszász országokban tanúvallomásként fogadják el, ha egy angol véreb szagolt ki valakit, az FBI és a Scotland Yard pedig rengeteg ilyen kutyát alkalmaz. Legfeljebb az elfogást nem rájuk bízzák.

A cikk teljes terjedelmében tovább olvasható a VS.hu oldalán.


Fotó: VS.hu / Zagyi Tibor

 

 

 

 

(kutyabarát.hu)

 

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...