Kutyabarát irodalom - Déry Tibor

Kutyabarát irodalom - Déry Tibor

2015 JAN 30  |  Hírek

Tudtátok, hogy Déry Tibor (1894-1977) író nagy kutyabarát volt? Nem csak egyik kisregényében kapott központi szerepet egy kutya, hanem az életében is: imádta Subát, az uszkárját, akiről Zelk Zoltán még verset is írt.

Déry Tibor élete során többször is szembekerült a hatalommal: 1938-ban politikai fogoly volt, majd részt vett az 1956-os forradalomban. 1957-ben kilenc évre börtönre ítélik, de három év múlva kegyelemmel szabadult. Műveit többször is elmarasztaló bírálatok érték, több pártfegyelmi büntetést is kapott.

A „Niki - Egy kutya története” című kisregényét 1956-ban írta, mely a sztálinista Magyarország éveiben játszódik. Egy idős házaspár, akik elveszítették fiukat, magukhoz fogadnak egy kiskutyát, Nikit, aki része lesz életüknek és mindennapjaiknak. A történet látszólag a kutya élettörténetét írja le a gazdára találásától megható haláláig, de a könyv inkább egy család, illetve az 50-es évek Magyarországának története. 

   

Sokáig rejtély volt, hogy a regény felett hogyan siklott el a cenzorok figyelme a megjelenést követően, hiszen az alcím és a foxterrier sorsa köré font történet ellenére, egyértelműen kiérződik az igazi mondanivaló: a rendszer bírálata.

A korrajz mellett a regény mélyen elgondolkodtató sorokat tartalmaz : „A beteg állat megindítóbb a beteg embernél, mert nem kér segítséget, s nem szívesen fogad el. Gyógyulásért kórház helyett önmagába vonul vissza.” (idézet a könyvből)

Déry Tibor maga is nagy kutyakedvelő volt, Suba nevű uszkárja nagybecsben tartott családtag volt, olyannyira, hogy a család barátja, Zelk Zoltán – aki szintén nagy kutyabarát volt - még verset is írt róla:

 

Zelk Zoltán: DÉRY TIBOR KUTYÁJA

 

Már három éve nem láttam kutyát,

de Böbe s Tibor elhozta Subát,

a csillagszemű, csillagszívű uszkárt,

ki örömöm egén és tengerében

úgy röpült és úgy úszkált,

hogy szinte már én is vele!

Hopi! - mondta Tibor neki

és ő fölugrott fekhelyemre,

mily nagyon illett lompos füle és

bársony fejbúbja tenyerembe.

De elvitték, nem hagyták nálam,

s maradtam szomorúan, mert kutyátlan -

de ha betegágyamból kikelek:

uszkárt, pulit, tacskót, komondort,

újfundlandit veszek,

s befutjuk együtt Őrmezőt,

a domboldalt, a réteket

és zúdulnak utánunk

a lakótelepi gyermekek!

 (1976)

 

 

Sziládi-Kovács Hajni

 

 

(kutyabarát.hu)

 

 

Képek forrása: hunlit.hu, kulturpart.hu, retronom.hu

Hozzászólás